Miért nem mondta senki…?

Sziasztok!

Anyaságom, sőt várandóságom ideje alatt is sokszor gondoltam rá: milyen jó lett volna, ha ezt nekem valaki korábban elmeséli, felkészít az adott helyzetekre, félelmekre, kételyekre!
Nem kaphat senki fix receptet, mert minden gyerek, szülő, helyzet más, de remélem, hogy ha valaki szembetalálja magát egy olyan helyzettel, amelyről itt majd szó esik, eszébe jut egy mondat, ami segíthet neki dönteni.

Ma már szinte nem létezik nagycsalád, nukleáris családokban élünk (csak szülők és gyerekek), nincs előttünk minta, nincs velünk segítség. A szülőségről szóló könyvek is csak üres irodalomnak tűnnek, amíg át nem éljük a mindennapokat. Épp ezért gondoltam, hogy én, mint szülő, aki már sok mindent – szélsőségeket is – átéltem, sok mindent olvastam , megosztom veletek, amit tapasztaltam, és amit esetleg helyesnek tartok.

Olyasmikről szeretnék írni, mint várandósság, a szülés, a baba érkezése utáni érzelmi viharok, a szoptatás, a családdá válás, a férfiak megváltozott szerepe, a családdá válás rögös útja, a gyerek és a munka összehangolása, a nőiség fenntartása anyaként is, a szex, a testünk elfogadása… és még ezer dolog, amit jó átgondolni.

A mottóm: „Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyerekeim születtek. A gyerekkel való együttélés szerénységre neveli az embert.” Én azt szeretném, ha ti a gyerek születése után is csodálatos, de legalábbis elég jó szülők és nem mellékesen elég jó nők és társak lennétek!

Folyt.köv.

Üdv: Rita